2016/10/06

Az én véleményem a nyolcadikról

Lulu már kifejtette az előző bejegyzésben a nyolcadikról a véleményét. Elolvashattátok, hogy ő hogy látja, hogy ő hogy érez ezzel kapcsolatban. Helyenként engem is meglepett amiket írt. És mivel nekem kicsit más a véleményem, mint neki ezért úgy gondoltam én is megosztom veletek. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy az én véleményem jobb meg ez meg az. Csak egyszerűen más. És a Lulu véleménye is teljesen rendben van. Az az ő szemszöge.
Ez pedig az enyém:

Nekem eddig ez az év, bár még csak egy hónap telt el elég jól indult. A tanulásba is kezdek belerázódni. Való igaz, nagyon sok óránk van, de ez nem újdonság, hisz tavaly is így volt. Sokat kell tanulni? Bőven. Jó jegyeket kéne szerezni így nyolcadikban? Kéne. Könnyű? Nem. De én így megpróbáltam elhatározni, hogy optimistán állok a dolgokhoz és akkor talán jobb lesz. Ugye én szeretnék felvételizni is, ahogyan ezt már Lulu is említette. A felvételire is készülni kell, előkészítőre kell járni stb. Ez is plusz munka. Igazából eddig kb minden tantárgyból sikerült elég jól indítanom, kivétel németből. De az a tantárgy érdekel igazából a legkevésbé. Eddig négyeseim, ötöseim vannak, ami szerintem nem számít rossznak egy hónap után. A négyeseket is van időm még kijavítani, bár azt mondják nagyon hamar eljön a felvételi, és el is hiszem, hiszen már eltelt egy hónap. 3 hónap és itt a felvételi. Ha ilyen gyorsan eltelik az a pár hónap akkor hip-hop itt lesz. És ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy van e szabadidőnk. És tudom, hogy ez most nagyon közhelyes lesz, de attól még igaz, hogy mindenkinek arra van ideje amire szakít. És ugye én járok minden héten magyar és matek felvételi előkészítőre. Heti kétszer másfél órát táncra. Járok heti egyszer énekelni. Heti kétszer-háromszor megyek a mamámhoz. És így is mindig van időm mindenkinek aki kéri lefotózni a házit, segíteni a háziban. Meghallgatni a barátnőim gondját-baját. Akár találkozni is tudunk a héten. És akkor még van időm olvasni, meg időnként sorozatot is nézni. Na hát meg tanulni. Mert azt ugye muszáj. Lehet, hogy időnként későn végzek a tanulni valóval. Megesik. De múlt héten is sikerült kilenckor lefeküdnöm két alkalommal is. És attól, hogy korán lefeküdtem másnap sokkal kipihentebb voltam. Sokkal de sokkal jobb kedvem volt. Alig lehetett leállítani. Tisztára felszabadult voltam. És ez még csak a tanulás és a szabadidő része volt a dolognak. A suliban igazából én mindenkivel elvagyok. Nincs az, hogy jó ez sötét, az hülye, ezért nem szólok hozzá. Mindenkivel tudok egy-két szót váltani. Hülyéskedni meg főleg. És, hogy őszinte legyek én szeretem az osztályunkat. Lehet, hogy ez év végére megváltozik és alig várom majd, hogy menjek középbe. De egyelőre így érzek. És tudom, hogy a Lulu azt mondta ne akarjatok nyolcadikosok lenni. De én egyelőre élvezem. És én a hetedikre mondtam volna azt amit a Lulu a nyolcadikra. De más emberek, más szemszögek.

Én ennyit szerettem volna mondani. Kicsit rövidebb mint a Lulué. Nem is fejtettem ki annyira. De a lényeg benne van. Remélem tetszett.
Lina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése