2016/10/05

OKTÓBER \beszélgetős kedvemben... :D\

Üdv, mindenkinek! Most egy beszélgetős bejegyzést akartam írni, mert ahogy a bejegyzés címe is mondja "beszélgetős kedvemben" vagyok... :)

Átnéztem a régi bejegyzéseinket (könnyebb, mint a szöveges feladatos matekházi), és azt kell hogy mondjam, tök jók. (No egoism.)
De most komoly.
És már mindjárt megvan a 4000 megtekintés.
Hm, vajon meglesz még ez a blog januárban?
Mindenesetre ha nem is, sokat köszönhetek ennek a blognak... volt már több is, de azok még csak kezdeti blogok voltak. Azoknak még videót is csináltam... igaz, hogy elég gáz volt, na, de... akkor még amatőrök voltunk.
És ez a blog... ez azér' már valami. Nem írogattunk mindenféle baromságot Hermionéról, meg hülye képeket az SzJG-ről. Ez a blog MI vagyunk. Mi szerkesztjük, mi írjuk, a mi érzéseinket írjuk le. És még ha ki is kell törölni, akkor is úgy érzem, hogy ez a blog elsősorban nem pont azért van/volt/lesz, hogy milliós megtekintésünk legyen, hanem volt egy célközönség, és egyszerűen örültünk annak, hogy ha vagy 10 ember elolvasta. (A Linaland-eset már 15-en elolvasták.) Bár, ha ezt a kemény 15 embert odarakjuk a Föld több mint 7 milliárdos embertömegéhez, akkor egy kicsit lehajtjuk a fejünket, odamegyünk a sarokba, leülünk, és elgondolkozunk azon, hogy mi is az élet értelme.
És most hozzáraktam a Fashional-t, amivel nem tudom, hogy mit kezdjek, mert tudom, hogy még messze van 2017. De akkor is.
Ja, és azt nem is mondtam, hogy közülünk felvételizik egy ember. Mármint a bloggerek közül. És lehet, hogy kettő is. Mert bár nekem halvány lila fogalmam sincs, hogy mit csináljak, egy csomóan azt mondják, hogy meg tudom csinálni a felvételit, meg hogy felvételizzek már, mert én okos vagyok... nos, köszönöm ezeknek az embereknek. Hát, én nem gondolom teljesen így. Oké, hogy a nővérem tök okos matekból, és így is egy csomó pontot elvesztett a mateknál, de akkor is. Ez nem azt jelenti, hogy nekem jó lesz. Ez csak azt jelenti, hogy a nővérem egy nagy mázlista, mert a magyart meg tudta írni jóra.
Szóval... ja.
Nem tudok mit kezdeni magammal. Nem akarok egész nap tanulni. De igazából a tanuláson nincs is nagyon mit csinálnom. Kedden megyek föci szakkörre, aztán szerdán bodyartra, és ennyi. Ez az egész heti programom. Izgi, mi?
És néha elgondolkozok azon, hogy már nyolcadikas vagyok. És mit csináltam eddig?? Tanultam. Nem akarok senkit sem megijeszteni, de a hetedik tök gyorsan elment. (Most jön az ijesztő rész.) De mi van, ha majd az egész életem is ilyen lesz? Hogy hip-hop már 70 éves vagyok. Van néhány szép emlékem, voltam itt, voltam ott... oké, még csak 14 vagyok, de akkor is. 14 éve élek ezen a gyönyörű, de borzalmas bolygón, és mi maradt meg? Kb. semmi. És olyan gyorsan elmegy minden nap... Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de én egyszer élek, de akkor szeretnék nagyon. Arról az egy életemről el akarom mondani, hogy "hallod, ez rohadt jó volt". És nem, nem akarok depis lenni, meg ilyenek. Nem akarok még a halálra gondolni, mert mondjuk most is meghalhatnék. Rázuhan egy repülő a házra, vagy anya (megint :D) felgyújtja a fürdőszobát, és ennyi. Vége. Mi történt velem? Semmi. Annyi, hogy eljutottam nyolcadikig. Van egy csomó emlékem, hurrá.
Apropó, emlékek.
Most azokhoz szólok, akik még nem nyolcadikasok. (És főleg azokhoz, akik nyolcadikasok akarnak lenni.)
NE AKARJ NYOLCADIKAS LENNI.
Hidd el, attól függetlenül, hogy megtehetsz olyan dolgokat, amiket mondjuk ötödikesként nem tehettél meg, nem lesz jobb. Egy csomó választás elé helyeznek, olyan lesz, mintha mindenki ellened fordulna, még a természet is. (Burkolt célzás.) Ráadásul lehet, hogy utálod az osztályod, de inkább próbáld megtalálni az osztály azon részét, akik számodra szimpatikusak. Még csak most kezdődött el ez az év, de nekem már most elegem van abból, ami rám vár. Olyan "haza akarok menni" feelingem van.
Teli vagyunk tanulnivalóval, egy csomó óránk van (minden nap 7), ráadásul minden nap tesink, és a tesitanárunk nem a jófej kategóriába sorolható. Vagyis inkább olyan változó. Van, amikor normális, de néha még akkor is egyest ad, ha elfelejtettél hajgumit hozni.
Szóval... ja.
Megpróbálom élvezni, de... nem mindig könnyű. Főleg ha olyan ember(ek) vesznek körül, akiket néha inkább letagadnál. Vagy inkább gyakran. 
És azért is nehéz (számomra) ez az év, mert van, amikor valaki kifejezetten jófej, meg tökre elvagyunk, aztán a második pillanatban meg ki akarom nyírni. Vagy olyan sötét, hogy eret akarsz vágni.
Az a lényeg, hogy nehéz. Kemény, és kegyetlen. De csak egy dolgot lehet tenni: megpróbálni túlélni.

LULU

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése