2017/11/27

Az élet kilencedikesként //Lilla//

Sziasztok!
Mivel Lina is csinált egy ilyen bejegyzést, arra gondoltam, hogy én is megosztom veletek az ismereteimet, hogy eddig hogy élem meg ezt az egész gimis dolgot.

Nos, ahhoz képest, hogy májusban mennyire akartam maradni,most kialakult egy olyan kapcsolatom az osztállyal, hogy végre azt érzem, hogy tartozom valahova.
A régi osztályom az konkrétan egy nagy dzsuva volt, természetesen ott is volt sok ember akiket nagyon szerettem, de a régi osztályom összetartása a mostanihoz képest elég elhanyagolható.
Még ha nem vagyok mindenkivel annyira jóban, hogy minden nap beszélgetünk, akkor is jobban szeretem a mostani osztályomat, és már egyáltalán nem bánom, hogy új közegbe kerültem.
A tanulás... hát, az ugyan olyan, mint tavaly. Vagy tanulok, vagy nem, de konkrétan abból élek, amit az órán megtanultam... :)))
A tanárok nem feltétlenül sokkal jobbak, de azt értékelem bennük, hogy nincsenek ránk tapadva, és nem nézik, hogy mi az hogy szünetbe telefonozni merek, és sokkal szabadabb úgy az egész dolog, amit én nagyon értékelek. Ennek az a rossz oldala, hogy van olyan tanárom, aki konkrétan velünk csináltatja meg az órai anyagot egy powerpoint kíséretében, bár, az igaz, hogy az egészet végig dumálja, hogy ez a fáraó ez volt, ez meg ez...

Összességében jobban szeretem a gimnáziumot, és egyáltalán nem kell félni, hogy soha nem fogsz találkozni a régi osztálytársaiddal, sőt, most ki fog derülni, hogy ki lesz, aki kitart melletted, és ki az, aki le fog szarni.
Nem igazán tudok negatívumokat mondani, egyelőre nyugis a gimi. Majd tizenegyedikben, ha előttem lebeg a "hogyan fogok továbbtanulni?" kérdés.

Lilla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése