2017/11/26

Középiskola~kilencedik~gólyaként

Tehát ugye Lillával mindketten elkezdtük a középiskolát, a kilencedik osztályt. Mi is kevesebbet találkozunk, kevesebbet beszélünk. De én például többet beszélek vele, mint bármelyik régi osztálytársammal, szóval abszolút ő maradt meg a legjobban az általánosból, 8 év az 8 év.
Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy én eddig, hogy éltem meg a kilencediket, a gólyalétet, az új helyet, a beilleszkedést, és, hogy hogy megy az egész.

Kezdjük az elején.
Ebbe az iskolába, ahova én jelentkeztem központi felvételit kellett írnunk tavaly januárban, ami szerintem egyáltalán nem sikerült rosszul, és hát az eredménye is meglett, felvettek abba az osztályba, ahova szerettem volna menni. Amikor megkaptam a levelet, akkor már volt egy osztálycsoportunk, ahova egy névsor alapján tettek be, és ugye ebben még nem voltak benne a fellebbezők. Abban elkezdtünk beszélgetni és én tisztára be voltam tőle zsongva. Le is szerveztünk egy találkozót, ahol én még nem igazán találtam meg a helyem és kicsit csalódott is voltam, és meg is ijedtem kicsit, hogy vajon így a suliba milyen lesz. A nyáron több akkor még leendő osztálytársammal is beszélgettem írásban. Volt akivel egész nyáron. Aztán eljött a gólyanap augusztus 31-én. Ott különböző feladatokat kellett teljesíteni és közbe versenyeztünk a többi osztállyal, meg bemutatták az iskolát, semmi extra nem volt. Aztán jött a hétvége, még élvezhettük a nyári szünet utolsó két napját. Aztán jött az évnyitó és négy osztályfőnöki óra. Megkaptuk az órarendet, ami először rémesnek tűnt. Elkezdtünk beilleszkedni. Még az első héten megtudtuk, hogy előre hozták a gólyaavatónkat, ahova műsort kellett csinálni, himnuszt írni, és zászlót festeni, és hogy nincs sok időnk az egészre. Az, hogy korán el kellett kezdeni a készülődést, egyfajta csapatmunkára és akaratlan összeszokásra is ösztönzött minket, mert ugye együtt kellett dolgozni, így könnyebb volt beilleszkedni. Készültünk a műsorra, elkértünk egy csomó órát (pl. szeptemberben nem is tesiztünk), táncoltunk, vitatkoztunk, közben elég korán elkészült a himnusz, majd mire kellett addigra a zászló és a műsor is. Az utolsó héten, aminek péntekjén volt az avató, hétfőn, kedden és szerdán be kellett öltöznünk. Hétfőn strandruhában kellett lenni. Én vittem úszógumit és teljesen élveztem. Például németen abban mentem ki jelenteni meg felelni és nagyon vicces volt, azóta is hiányzik. :D Kedden kukás zsákból kellett magunknak ruhát kreálni, szerintem az is jól sikerült, nekem az tetszett talán az egyik legjobban, bár kicsit fülledt volt a zsák. Szerdán a fiúknak lánynak, a lányoknak fiúnak kellett beöltözni, tehát ez inkább a fiúk napja volt, mint a mienk, de ők kitettek magukért, bevállalták a sminket meg a szoknyát. Más osztálynál valaki beöltözött rózsaszín csillivilli hercegnőnek. Csütörtökön sütit kellett vinnünk és azt értékelték. Pénteken meg egy erdőnél kellett sportos feladatokat megoldani, abban azt hiszem utolsók lettünk. Este pedig eljött a várva várt esemény, az avató. Előadtuk a himnuszt és a táncot. Miközben a műsort csináltuk, akkora adrenalin löket ért, hogy olyan jó hangulatban telt az egész, totál fölpörögtem, még ha kívülről nem is tűnt olyan nagyon extrának, bár szerintem egész jó lett. A műsorok után jöttek az egyéni feladatok. Nekem fél órám volt, hogy bárhonnan a városból szerezzek minél több palacsintát két osztálytársammal együtt. Sikerült teljesíteni, az osztálytársaim boltból vettek smile palacsintát, én meg elmentem az egyik ismerősömhöz sütni.

 A szeptember ilyen lájtosan telt, próbákkal, beilleszkedéssel. De aztán jött az október és ráébredtünk, hogy most viszont már nem menekülünk, nincs több óra elkérés, jön a tanulás és a dogák. Én eddig úgy gondolom jól teljesítettem. Azt hittem meg kell majd szakadni a tanulástól, de nem, úgyhogy ennek örülök. Eddig a legtöbb tantárgyból ötösre állok, kivéve tesiből, de azt nem is szeretem. Amit nagyon szeretek az a matek. Vannak tanárok akik rögtön szimpatikusak voltak, voltak akik kevésbé, de ez teljesen oké. Ami nehézséget okoz, az a reggeli felkelés, és az, hogy ne aludjak el az órákon. Amióta gimis vagyok, azóta többet alszom délután, mint eddig életem során bármikor. Egyébként eddig nagyon jól érzem magam. Időnként eléggé hiányzik a régi osztályom, mégiscsak velük nőttem fel, de a mostani osztályom is nagyon jó és úgy érzem megtaláltam a helyemet, próbálok több dologban is részt venni. Most már sok barátot is találtam, aminek szintén nagyon örülök, és teljesen önmagam vagyok és én a suliban élem a gyerekkorom végét, mondjuk így, hogy én vagyok az egyik legalacsonyabb és kb. mindennap megkapom, hogy pici vagyok és cuki, nem nehéz magam igazán gyereknek érezni, de ha kell komoly vagyok, és igyekszem minél pozitívabb és nyugodtabb lenni, és persze vidám, jókedvű. Eddig amit elterveztem, nagyjából sikerült. Csak ennyit szerettem volna leírni, ez egy kicsit beszélgetősebb bejegyzés volt.

Akik nemsokára felvételiznek középiskolába azoknak sok sikert szeretnék kívánni!
Lina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése